Vége

Sziasztok!

Nem tudom, maradt-e még olvasóm, de ha igen, akkor szeretném megköszönni nekik, hogy követték a blogot, és elnézést kérni azért, amiért itt és most befejezem. A blogom sikeresebb volt, mint hittem. Nem számítottam feliratkozókra, sem pedig kommentekre, és amikor megkaptam az értesítéseket ezekről, nagyon örültem nekik. Ezúton is szeretném kifejezni a hálámat ezekért a biztatásokért. Köszönöm a rokonaimnak, és az ismeretlen bloggereknek, hogy olvasták, amit összehoztam, még akkor is, ha sokára hoztam a részeket. Sajnos egyáltalán nem vagyok megelégedve az írásommal, sem a stílusát, sem a hitelességét illetően, így azt hiszem, örökre abbahagyom ezt a sztorit. Ne értsétek félre, én szeretem a karaktereimet, szeretem azt, amit kitaláltam, de úgy érzem, nagy fába vágtam a fejszém. Külföldi történet, ráadásul egy igazán komoly témában. A jelenlegi élettapasztalatom és -ismeretem, ha egyáltalán van olyanom, nem elég ahhoz, hogy megfelelően elmagyarázhassam, hitelesen átadhassam egy ilyen szervezet működésének momentumait. Az írásom pedig még fejlődhet. Mivel nem tudok kellően igényes fejezetekkel elétek állni, vagy akár ilyeneket felmutatni magam előtt, inkább hagyom ezt a blogot. Inkább megpróbálkozom egy könnyedebb, hozzám közelebb álló, magyar történettel, hátha azt sikeresen be tudom fejezni, és elfogadni. Nem végeztem örökre az írással és a blogolással, azt hiszem a történeteimet még láthatjátok majd, de idő kell ahhoz, hogy megint ki merjem tenni ide, míg egyáltalán megírom, és átjavítom. A következő alkalommal sokkal összeszedettebb módon szeretnék blogolni, úgy hogy a történet lehetőleg már készen van, kidolgozott, és mások szemében is jó. Viszont az biztos, hogy akik követik a blogot, és olvasták a részeket, azok megérdemelnek egy tisztességes lezárást. Szeretnék leírni pár dolgot, ami történt volna a további részekben, és könyvekben, mi lett volna az Enigma, a szereplők és a világ sorsa. 

Mr. Tucker a drogüzleteken kívül a fegyverkereskedelemben is jártas volt, ami szintén nemzetközi gondokat okozott. Több, szintén befolyásos társával igen bonyolult bűnszervezetet vezettek, amire a történet során fény derült volna. Ez a szervezet nem csak az USA-ban működött, hanem az egész világon, jó néhány európai és ázsiai politikus is részt vett benne. (Csak a rend kedvéért, nem valós politikusokat említettem volna, teljes mértékben kitalált személyekről szólt volna, azt hiszem, ennek az okát nem kell taglalnom) A súlyos konfliktusokból gyilkosságok lettek, a bűnszervezet vezetői merényletekkel próbálták eltenni láb alól az ellenségeiket, olykor pedig még egymást is. A feszültség egyre növekedett, lázongások törtek ki, majd háború kezdődött. Az Enigma továbbra is a békéért harcolt, és végül, évek múltán sikerült lezárniuk ezt a fejezetet. (Természetesen, ezt az időszakot nem írtam volna le teljes részletességgel, ahhoz rengeteg tudásra lenne szükségem. A háború utáni időket mutattam volna be, és az életben maradt szereplők sorsáról is beszéltem volna) Mrs. Tucker férje által halálozott el, aki már a háború elején elmenekült, majd egyes források szerint meghalt. Alec egy bombázásnál megsérült, de túlélte. A New York-i Központ menedékhelyként szolgált a civilek számára. Lola is ott tevékenykedett Edvinnel, akivel azóta szakítottak. Jó barátságban maradtak, de végig maradt köztük egy kis zavartság. Damien és Lola végül különös kapcsolatba kezdtek, és ezt még Cara is elfogadta. Mina külföldre került, a háborúban megszakadt a kapcsolat köztük, és más forrásból sem hallottak róla. A háború után Lola az Enigma teljes jogú tagja lett. Damien kitüntetést kapott a háború alatti szolgálatáért. A háború után továbbra is anarchia uralkodott a világon. (Ennek megszüntetéséről már nem írtam volna, ugyanis az inkább egy utó/disztópia kezdetének tűnt volna) 

Nagy vonalakban ez lett volna a történet kimenetele. Sajnálom, hogy nem folytatom. Ha újabb blogba kezdek, valószínűleg kirakom majd ide a linkjét. Köszönöm szépen a feliratkozásokat, a kommenteket, a biztatást! Jó blogolvasást kívánok mindenkinek! :)